Őszi szerelem

Balajthy Ferenc

Ősz lélekszöktető, szép hímpora száll.
Egyszer szemerkél, máskor el-eláll.
Ajkunk egybeforrhat az édes musttal,
Hűvös szél lantján felcsendül a bordal.

Az őszi szerelem, egy kicsit rozsdás,
Hullt leveleket hord a bolond postás!
De csupasz ágak közt csak a tél olvas:
Megkeresnélek mindig, akárhol vagy!

Az őszi szerelem már csendes sikoly,
Szívre nehezül a meddig még, mikor?
Szerelem parazsa, még fel-fellobban.

Könnyeznek a hervadt virágok bárhol,-
Emlékké szépül, mi rég valóság volt,
Az ember vár – mint igazság a borban!