Balajthy Ferenc: Míg a kereszt

Már az ég is csupa lábnyom,
Nincsen fiam és nincs lányom.
Aszott létem szőlőkacson,
Felhős Mennybe becsavarom.
Elcsalok már minden rendet,
Csigaházban szőtt szerelmet!
 
Csattog sorsom csúf ostora,
Vér az Isten kancsós bora.
Szikla Időnk, s lángzuhatag,
Rab vagyok, de mégis szabad.
Azt már érzed, itt a baj van,
(Halandóban – Halhatatlan!)
 
Föld, – kimúlhat csillagostól,
(Iskolástól, s templomostól!)
Kint se lennék, bent se látszom,
Mégis mindig veled játszom.
Addig bolyongj a lelkek közt,
Míg a kereszt össze nem köt!