Emlékeztet

Szente B. Levente

naponta töröm
megszegett kenyerem
a szalonna és a bor
másra emlékeztet
csak magunkra találjuk
még egyszer
lombsátrak alatt lakni
vagy kékre meszelt házban
egy és ugyanaz mint
a falakon a kép és a tükör
ahogy azok a szemek egymásra néznek
illata van az emlékeknek
mint télen a hó szagú hideg
amikor magányod ablakából
újra és újra kitekintesz
olyan ez mint egy nagy menetelés
jönnek csak jönnek egyre jönnek
társaddá fogadnak az elmúlt évek
értelmet kéne adni most mindennek

gondolatainkban
amiként az emlékezet