Köves István: Mi kell

Mi kell

Köves István

a vershez nem sok igazán nem sok illat
elég egy fura esőre hajló méla délután
rosszkedv csipetnyi amikor talán ki tudja
a vershez nagy általában eléggé sok minden
bár néha meg nem sok kell jelzős apróságok
alig érthető jelentéktelen jelek semmiségek
mint ez a kornyadó virágcsokor az asztalsarkon
már most mintha önmaga múló emléke lenne
amivel valamit mégiscsak kezdenem kell mert
az akinek szántam most már biztos nem jön el
s ezért dühösen olyasmiket gondolok róla felőle
amiket holnap magam is szégyelleni fogok
nagyon és meg is bánok s nyelek kininkeserűt
amikor az értetlenkedve bámuló gyászolók
sorfala előtt baktatok a fagyhideg ravatalozóba
s a markomba fogott gyertyafehér rózsacsokorhoz
szorítva viszem majd ezt az addigra sárgára koptatott
bánatos tegnapelőtti gyöngyvirágcsomót is bénán.