a lépcsőház közös
változat
Száldobágyi Csaba
azzal érveltél hogy nem fair
nyíltan a halálra játszani –
szétszórt vadak az etető körül
anyám barátnője kopog benyit
(anyám örül) vizes kezével
megsimítja homlokom
sűrű haját simítja homlokán
vékony patakban folyik a nyár
néz rám az asztalon ülök
lábam alatt konyhaszék
a fecskék egy elvágott
drótra hordják fészküket
nagyapám addigra félsüket –
az értelmezési tartomány új
horizontja felé
közelít biccent tűz tánc
az udvaron zene
hajnali négykor anyám súgja
tudod ha Ferike …
hiszen a lépcsőház közös
(bezárom az ajtót tele engedem a kádat
bámulok a párás üvegen át)
a rendőrségen azt mondták
csak ha vér …
mikor meghalunk valaki megszületik
jelelte nagyapám félre
érthetetlenül
reggelre Manyika elvetél
Száldobágyi Csaba verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
