a lépcsőház közös

változat

Száldobágyi Csaba

azzal érveltél hogy nem fair
nyíltan a halálra játszani –
szétszórt vadak az etető körül

anyám barátnője kopog benyit
(anyám örül) vizes kezével
megsimítja homlokom
sűrű haját simítja homlokán
vékony patakban folyik a nyár

néz rám az asztalon ülök
lábam alatt konyhaszék
a fecskék egy elvágott
drótra hordják fészküket

nagyapám addigra félsüket –
az értelmezési tartomány új
horizontja felé
közelít biccent tűz tánc
az udvaron zene
hajnali négykor anyám súgja
tudod ha Ferike …
hiszen a lépcsőház közös

(bezárom az ajtót tele engedem a kádat
bámulok a párás üvegen át)

a rendőrségen azt mondták
csak ha vér …

mikor meghalunk valaki megszületik
jelelte nagyapám félre
érthetetlenül

reggelre Manyika elvetél