Fábián István: Után

alszik ott. az otthagyott.  
szemei lehunyt tengerek.  
mélyükig átdereng  
a fönti Hold,  
a mindenség  
lélegzet fojtva kering.  
mozdul a test,  
bár a szív halott  
és minden csak álom:  
a bent, a kint.  
köztük a létezés  
mint áttetsző ökörnyál  
lebeg,  
torát üli a képzelet.  
foszlanak  
áttetsző látszatok.  
azután  
isten leöli  
az  
utolsó  
vadállatot.



(Részlet Fábián István Vizitáció című grafikájából)