Ujjunk begyéből serken ki a hajnal,
A szívdobbanásra már felébredünk
Klónozott szerelem engem se kerül,
Feltámadok én benned halk robajjal.
 
Ha megérint a világ, – találj rajta
Fogást te is, s ha végül majd sikerül,
Átvirrasztott pillanatba ne merülj,
S teljesületlen vágy lelked ne marja!
 
Gombostűre tűzött bogár szemében
Az angyalarcú sátánt megláthatod
Áldatlan állapotban, hogy bazsalyog.
 
Ha kell, – még Istenig is látok ébren,
Bár hullik egyre mind az, ami áldott
Mint imakönyvből, a préselt virágok.