Százezer év egy kozmikus pillanat!
És nem vigyáznak rám higanyfolyók,
Agyagkatonák s a kishal, a Nagy(f)al
Felfalhat, mint Tűz Nap a tocsogót!
 
Minden táplálékot keres, és minden
Táplálék lehet, – rombol, s születik
A Véges-Végtelen, túlontúl s innen,
Míg száz és száz pillanat épp telik. –
 
S mi vár ránk, a Mindenből mi jő elő,
Rettenthetetlen mágneses vonzerő, –
Vagy kitaszítottság a Túlon-Túlra?
 
Ki emel ki, Térből-Időből, szennyből,
Ki bűnhődik itt, múltat és jövendőt,
S ki teremt egy másik Világot újra!?
 
            AJÁNLÁS: /Pilinszky János/
               /”Roppant hálóban hányódunk/
                /s éjfélkor talán/ étek leszünk
               egy hatalmas halász asztalán.”/