„Kopottá és viseltessé lett a gondolat, nem lehet többé használni. (…) Mint az ezüstpapír ha egyszer összegyűrődik, sosem lehet többé teljesen kisimítani. Csaknem valamennyi gondolatom gyűrött egy kicsit.”
                                                                            LW 1931 KI fordítása
 
Kopottá és viseltessé lett
a gondolat. De így lényegében
minden. Nem lehet többé
használni semmit. Nem használatra
van. Használhatatlan minden.
Ami használhatatlan, az a minden.
Amivel mégis lehet valamit
kezdeni, az a semmi. Semmi
alapú társadalomban élünk.
Nem, a társadalom is
használhatatlan. Semmi
alapú világban élünk.
 
Ez nem pusztán annyit jelent,
hogy az atommag és az elektronok
között nincs semmi. Nem
pusztán annyit, hogy a proton
és a neutron között nincs semmi,
hogy napok és bolygóik között
nincs, hogy a naprendszerek
között, galaxisok között
nincs semmi, hanem ami van,
az is inkább nincs. Gondolat
újabban nem nagyon akad. Ezüstpapír
ha egyszer összegyűrődik, sosem
lehet többé. Csaknem valamennyi
gondolat gyűrött egy kicsit.
Gyűrődésekbe betelepedve
próbálunk túlélni.