Vörös István: Észre nem vételek – 35

„A filozófus könnyen kerül az ügyetlen igazgató helyzetébe, aki ahelyett hogy a saját munkáját végezné, és csupán arra felügyelne, hogy az alkalmazottai jól végezzék a dolgukat, inkább átveszi tőlük a munkát, s egy szép napon arra eszmél, hogy mások munkája alatt roskadozik, az alkalmazottai meg nézik és kritizálják.”
 
                                                                                       LW 1931 KI fordítása
 
A költő könnyen kerül
az ügyetlen filozófus helyzetébe,
ahelyett, hogy a saját
munkátlanságát óvná,
gondolkodni akar, hátramozdítani,
forradalmárkodik vagy épp
hazudik, takargatja a tehetségét
és tehetségtelenségét.
Egy szép napon arra eszmél,
nézik és kritizálják.
 
Az igazgatónak és a költőnek
vezetnie kell az embereit,
a pásztornak az állatait,
a taxisnak a kocsiját,
a könyvelőnek a főkönyveket.
 
A költő egyszer ellopott
egy főkönyvet a könyvelőjétől,
érdekelte, mi az a fő, ami
el van rejtve a számsorok
és oszlopok között.
 
Másnap a filozófust kérte
meg, hogy csempéssze vissza
az irodába az értéktelen
munkát. A város
olyan volt, mint egy asztal,
amiről épp most hordták
le a terítéket.


(Gergely Beatrix felvétele)