Támba Renátó

Képbe merülő

Múzeumban állt, egy kép előtt.
Valahol, egy másik világban,
ez a fiú ott áll, s képet néz,
gondolta, mert egy festményt
szemlélő fiút ábrázoló kép
világoskékes, ködös szín-
világába feledkezett épp.
A képben a kép csak
részleteiben látszott,
fátyol-szerűen festett.
Talán azon is képbe merül egy
srác, és talán a versbe szúrt fiú is
egy homályos értelmű vászonról
lépett elő. Ki tudja már…
Megmosakszik a képben,
ennyi tudott, mert minden terhes
rakományt műélményre cserél most,
s talán ha hazatér, jegyzetel hozzá,
esszét ír vagy egyes szám egyetlen
személyben írt versbe csomagolja,
mi a múzeumban érte…