Támba Renátó

Halott ország

Törött bordájú angyalok lógnak csilláromon,
leomlott bérházam, országom romban.
Kietlen, kopár felhőkre nézek,
nem látom bennük Istent vagy magam.
Csak koplalást, sorvadást lát két szemem
aszott városomban.
A díszlet lemállott róla,
a homlokzat oda,
már csak a halott lakosok
lomha démonjai vannak,
az ösztön rest szolgái.
Elrohannék innen, ha lenne kiút,
világgá üvölteném, hogy egy
velejéig rothadt országban élek,
és aztán… felébrednék, s rájönnék:
ez az ország is én vagyok,
benne minden törpe, koldus,
szajha, szatír az én
arcomat viseli.