
Sziwery Balázs
Rügyek
Kis csira-lelket tép a fagy.
Recsegve jajgat a kopár töredék.
Sóhajtva lézeng a riadt beletörődés
hamvába született hajtása.
Lágyan reszket, riadt, bágyadt,
sors nélküli kis haldokló.
Belemar könnyes kis testébe,
ragyogóan éles penge kezével.
Bontogatja, szétszedi, faragja.
Mint tavasz tenné-szétfakasztja.
Hullámzó lökések a sosem létezett földbe taszítják,
úgy pusztul el a sárban.
Egymagában.
Sziwery Balázs verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
