Sziwery Balázs

Rügyek

Kis csira-lelket tép a fagy.
Recsegve jajgat a kopár töredék.
Sóhajtva lézeng a riadt beletörődés
hamvába született hajtása.
Lágyan reszket, riadt, bágyadt,
sors nélküli kis haldokló.

Belemar könnyes kis testébe,
ragyogóan éles penge kezével.
Bontogatja, szétszedi, faragja.
Mint tavasz tenné-szétfakasztja.
Hullámzó lökések a sosem létezett földbe taszítják,
úgy pusztul el a sárban.
Egymagában.

Sziwery Balázs verse legutóbb a Szöveten:


Discover more from SzövetIrodalom

Subscribe to get the latest posts sent to your email.

Leave a Reply