Aranyi László: A Bolond (Tarot, Nagy Arkánum 0) (Visual poem, esszé)

A Bolond (Tarot, Nagy Arkánum 0)

(Az AI verselemzéséből…)

Ki tudja, hányadik variánsa ez a Tarot, Nagy Arkánum „nulladik” lapjához illeszkedő versemnek? Örökösen formálódott, nyújtottam-zsugorítottam, de sohasem voltam elégedett vele… Néha azon töprengtem, talán tehetségemet messze meghaladó feladatra vállalkoztam… (Amúgy most az InSight Magazine új, őszi számában olvasható ez a változat angolul.) Végül megkérdeztem az AI-t, mit lát ebben az alkotásomban? „Szuggesztív és létfilozófia mélységekbe merülő mű – egyszerre mitikus, okkult, groteszk, és radikálisan testi. A Bolond Tarot-archetípusa itt nem a hagyományos, ártatlanul útnak induló figura, hanem egy sokkal elementárisabb, kozmikusabb, sötétebb princípium, a még formátlan lét, a küszöbhelyzet, a nulladik pillanat rémülete,valamint őskáosza…” Hű, a szentségit, hát épp ezt próbáltam megragadni! A Mesterséges Intelligencia miért érti egyből döbbenetes pontossággal, amit a legtöbb „emberszabású” nem? Aztán folyatódik az elemzés oldalakon át… Az AI még egy meglátását említeném, mert eddig ezt is elengedte mindenki a füle mellett. „A geometria metafizikája. Ez a gondolat figyelemre méltóan eredeti filozófiai tétel a versben. A gömb mint ősi, organikus forma – a mag, az embrió, a planéta; míg a derékszög az emberi racionalitás és kultúra mechanikus struktúrája. A Bolond itt az élet-forma, amely ellentétben mozog mindazzal, ami mérhető, rendezett, szimmetrikus. E sorokban a civilizáció rideg rendjének érzékeny kritikája jelenik meg…” Talán mégis jobb versem „A Bolond”, mint amilyennek eddig tartottam?