Lucifer és az Úr konfliktusa
Lucifer a mindenhatóság elleni lázadás, a kérkedés megtestesítője, ugyanolyan hatalmat szeretne magáénak tudni, mint amilyennel az Úrnak rendelkezik: ,,De mindöröktől fogva élek én″. Isten és az angyalok is teremtménynek tartják Lucifert, ami neki nem tetszik. A katolikus kereszténység is ezt a nézetet vallja. Valójában az Úrnak lehetősége lenne elpusztítani a Sátánt, de nem teszi, sőt, engedi neki, hogy tegye a dolgát. Ezzel a tettével Isten önakaratából helyezte azonos szintre a hierarchia piramisán Lucifert, hagyja, hogy csábítson, nem szól bele, csak megfigyeli a történéseket. Lucifer így nemcsak magát a tagadást jeleníti meg, hanem egyenrangú társként jelenik meg Istennel.
Ha a dualizmus elmélete lenne érvényes, Lucifer a történet eljétől Isten ellentéte, mint az örök abszolút gonosz, aki az Úrral együtt teremtette a világot, akkor Ádám egy komédia szereplőjeként volna értelmezhető. Ha viszont a monoizmus elve kapna helyet a műben, tehát hogy az Úr teremtette a Sátánt, akit ő bármikor elpusztíthat, akkor Lucifer alakja nem erőteljes, nem félelmetes. Emellett Ádámmal való játéka sem lenne ennyire izgalmas, hiszen feltételeznénk, hogy bármely tragédia előtt Isten közbeszólna, és a megtagadás erejétől sem tartana, hiszen Isten megbocsátana neki.
A kiábrándulás
Egy másik fontos vitapont kettejük között az isteni termtés kérdése. Lucifer ugyanisan értelmetlennek találja az emberek megalkotását: ,,Te nagy konyhádba helyzéd embered, / S elnézed néki, hogy kontárkodik, / Kotyvaszt, s magát Istennek képzeli. / De hogyha elfecsérli s rontja majd / A főztet, akkor gyúlsz késő haragra. Pedig mit vársz mást egy műkedvelőtől? / Aztán mivégre az egész teremtés? (…) Méltó-e illyen aggastyánhoz e / Játék, melyen csak gyermekszív hevülhet? / Hol sárba gyúrt kis szikra mímeli / Urát, de torzalak csak, képe nem; / Végzet, szabadság egymást üldözi, / S hiányzik az összhangzó értelem. – ″ (7) Ez Az ember tragédiája cselekményének indítója is, hiszen Lucifer – annak érdekében, hogy bebizonyítsa Istennek, hogy értelmetlen a teremtés –, igyekszik Ádámot tőrbe csalni, különféle helyzetekben rávilágítani arra, hogy értéktelen a halandó élet. Lucifernek e törekvése az Apfelbaumban (2022), Závada Pál regényének 20. századi helyszínein is folytatódik: ,,…hol legyen a talpalatnyi föld, hol tagadásom majd lábát megveti: – Ha dönthetnék, hát Berlint és Nagyváradot szeretném.″ (11)
Az Úr és Lucifer vitáiban a napjainkban megtapasztalható keresztény vallás megértéseinek nehézségei fedezhetőek fel, hiszen a háborúk és tragédiák után az emberiség többnyire hitét vesztette, csalódott abban, ezáltal jövőképe is homályossá válik: „(…) Ha jussod igényelnéd, megkaptad. / (…) ‒ Jól sejtem?, a legförtelmesebbet…? / ‒ Úgy van, a huszadik század tiéd volt / már eddig is. Nos, mire jutsz vele…? ( …) Veled mi lesz, ha majd kínjában / hozzád fohászkodna az ember, hogy / hol vagy, Isten, hogy ezt hagyod? Hogy akkor / vajon leszel-e még egyáltalán?″ (10) (Szentirmai Mária 2022)
Luzzi, azaz Lucifer felhányja az Úrnak az emberiség mondhatni, ,,elkorcsosulását″: ,,(..) ‒ Nem gyúlsz késő haragra, hogy az ember / mivé torzította vonzónak szánt, elzüllött eszméit? / Hogyhogy nem tombolsz? / ‒ Shut up! – S megriadnak az angyalok. (97) (Szentirmai Mária 2022) 2021-ben a Covid 4. hullámának tombolásakor Lucifer megkérdőjelezi az Úr reményeit az ember iránt: ,,Hát miért nem mered teremtményeidnek / szemébe vágni, Uram, hogy most már / neked is hányingered van, ha meglátsz / akár csak egyetlenegy embert is?″(213) (Szentirmai Mária 2022).
Isten passzív szereplőként jelenik meg a regényben, akkor sem avatkozik bele a dolgok menetébe, amikor katasztrófába torkollik a történelem. Az angyalok kérlelik őt, de ő nemet mond: „De Uram, új korszaka nyílt a bűnök / tág univerzumának. Félünk, már / te magad sem találsz szavakat majd rá. / Arról nem beszélve, hogy mit tehetsz… – / S az Úr nem tudja, mit mondjon, kihátrál: / – Az embernek megadtuk az esélyt…” (135) (Béres Norbert 2022)
Miért nem segít Ádámon? – merülhet fel bennünk a kérdés. Valószínűleg azért, mert ahogyan ő is mondta, megadta az esélyt az embernek, hogy válasszon, aki döntött is, de a rossz mellett. Ebből kifolyólag az Úr nem volt hajlandó kimenteni, hiszen ő sem segíthet folyamatosan a bűnbe esett emberen, emellett pedig visszatérő csalódás, amely az emberbe vetett bizalmát zúzta szét, kiábrándultsághoz vezetett. Ezért zárkózik be Isten, ezért fordul el az embertől, és nem siet a segítségére, hiszen már számtalanszor megtette azt, de nem tanul Ádám a hibájából. Még, ha ezek a feltételezések igazak is az Úrról, hogy csalódott és kiábrándul az emberiségből, nem mondhatja ki azt, nem vallhatja be Lucifernek, hisz ezzel elérné a Sátán akaratát: elismeri, hogy a teremtett világ, amelyet létrehozott, nem tökéletes, ezáltal ő maga sem az.
Lucifer mint útmutató?
Lucifer alakítja és mozgatja az eseményeket. Ő az, aki elviszi Ádámot különböző helyekre, ő az esemény megindítója. Erdélyi János kritikája is ezt a nézőpontot sejteti: „Lucifer, ki a dicsőítés zsolozsmáira rosszkedvű, mogorva, ellenmondó, s a dicsénekhez gyalázó észrevételeket, ördögi elméncséget, gúnyolódó malíciával szór, kinek ateremtett világ, mely a lehető jó vala, haszontalan alkotmány, az ember kontármű, az angyalok hitvány, hízelkedő sereg”. Lucifer így a kezdetektől akadékoskodó szereplőként, provokátorként jelenik meg. Célja a káosz megidézése, a felbujtás, a zavarkeltés. Ádámra bízza a döntéseket, az ő kezében van a történelem megírása. A férfi döntései ám balul sülnek el, ezáltal a jövő rosszat sejtet, az emberiség jövője van a kezében, ami így el is veszhet. Tulajdonképpen Lucifernek ez is a vágya. Ugyanakkor Lucifer személyét illetően felmerülhet egy másik értelmezés is, amely sokkal elvontabb, mint ami elénk tárul a műben. Ha egy másik szemszögből közelítjük meg a kérdést, akkor rájöhetünk arra, hogy Lucifer nem csupán arra törekszik, hogy megkísértse Ádámot, majd elbuktassa és megszüntesse az emberiséget. Lucifer a Biblia szerint bukott angyal. Ő volt az, aki fellázzadt az Úr ellen. Ő a gonosz megtestesítője, a kisértés, a csábítás. Ám ő az, aki megjárta a poklok poklát, végigment a legrosszabb megpróbáltatásokon. Fellázadt Isten ellen, aki örök kárhozatra ítélte, ezért az alvilág ura lett. Mindennek tudatában lehetséges az az értelmezés is, hogy Ádámot nem kizárólag a kisértésbe ejtés céljából vitte bele különféle szituációkba, hanem pont azért, hogy megmutassa neki, mi vár rá, ha a rossz utat választja, mi történik vele, ha arra a sorsra jut, mint ő.
Lucifert a kevélysége, az irgysége vezette arra a sorsra, amerre jutott. Ádámot nagyravágyó, hiú szereplőként ismerhetjük meg a regényben, aki a pillanatnak él. Lucifer is ezt tette. Ebből kifolyólag levonhatjuk azt a következtetést is, hogy az ördög tanító szereppel lépett be Ádám életébe, azzal a céllal, hogy ráébressze őt (az egész emberiséget): a nagyravágyás eredménye a jó útról való letérés. Ezzel rámutat arra, hogy a rosszat mi, emberek idézzük elő. Az emberiség sorsára rávetítve is tanító jelleggel szolgál a mű: ha engedünk a csábításank, kevélységnek és letérünk a jó útról, szenvedni fogunk, amivel akár a létünket is kockára tehetjük. A könyvbéli történetben is, ahogyan a való életben, mi választunk, szabad akaratunk van, dönthetünk a jó és a rossz út mellett, ám bármelyiket is választjuk, következményei lesznek.
Irodalom
Bérés Norbert. 2023. „Pokolbeli káprázat, el veled”. Alföld
https://alfoldonline.hu/2023/08/pokolbeli-kaprazat-el-veled/ (2024.08.10.)
Erdélyi János. 1961. Az ember tragédiája. Szépirodalmi.
chromeextension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/http://madach.hu/old/tanulmanyok/erdelyijazet.pdf (2024.08.10.)
Szentirmai Mária. 2022. Újraértelmezés és erkölcs. Ambroozia.
https://ambroozia.hu/2022-05-2/kritika/%C3%BAjra%C3%A9rtelmez%C3%A9s-%C3%A9s-erk%C3%B6lcs (2024.08.10)
Guba Loretta korábban a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?