
Fellinger Károly
HA NINCS HELY
Borsányi Katinkának
Ha nincs hely, hova elbújhatnánk a vihar,
a sötétség elől, barlanggá változnék,
ahol meghúzódhatnak csöpp félelmeink,
reszkető csillagocskáim a mennyboltról,
ráadásul fényessé tennék a barlangot,
bearanyoznák a sziklafal oldalát,
s a barlang mennyezetéről az ásványvíz
pont a szomjas, kiszáradt szádba csöppenne,
és mi megvárnánk csöndben, mit hoz az idő,
önzők se lennénk, mert az megfelelési
kényszer, mi pedig szabadok vagyunk, mint a
szerencsemadár, akinek már nincs hova
leszállni, se hajó, se sziget, a sima
tenger, akár konyhaasztalunkon az
új, átlátszó műanyagtakaró, nincs is
nehezéke, hacsak nem a félelem az.
Az alkotó a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Petőfi Irodalmi Múzeum Térey János-ösztöndíjasa.
Fellinger Károly verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
