Budavári Zoé: levélhullás

Budavári Zoé

levélhullás

Száraz levél vagyok, őszbe hullva szállok,
a szél szívében sodródva tarka árnnyá válok.
Úton vagyok, csak suhanok egyre,
cikázok és pörgök, de még nem vagyok elveszve.
Nem tudom, ki vagyok. Emlékszem, kinek kéne lennem.
Nem látom a földet. Az ágat sem feledtem.
Minden ág az égbe vág, messzeségbe tárul,
Mikor elengeded, sziszegve aláhullsz.
Kavargok, örvénylek kerengve,
zuhanok a földre, az ég mélyére meredve.
Ha elindultál, már nem térhetsz vissza.
Föld alatt is maradsz a szél szívében ringva.