Köves István: Akár

Köves István

AKÁR

Amolyan abbahagyós nap ez a mai.
Mondhatnánk befejezősnek is. Lezárós.
Nem lerázós. Lomhán leltározó délután.
A kánikula utáni tömbös, mozdulatlan melegben
kíváncsi fénycsík kúszik-csúszik a kerámiajárólapok
csempeélén, Petri csak idekacsint, legyint, rágyújt.
Marokból szemelgetem a szőlőt, aprócska gyöngyök,
de feszesek, teltek. Kacéran csöngettyűznek a fürtök,
eső nem növelte a szemet, a tűző napnak könnyű
dolga volt, mézes is, muskotályos is az idei termés.
Szép csönd motoz körül, ásít udvariasan a veranda.
Most akár beszélgethetnénk.

Köves István verse legutóbb a Szöveten: