
Nagy Csaba
Clerihew
Egyszer kinézett a Dunára József Attila
és azt mondta: „ennyi bánat talán sok is mára.”
A vers jött, makacsul, zsebében zörögve,
s a világ nézett rá kicsit megszégyenülve.
A lángszavú vándor Petőfi Sándor,
zsebében forradalom, szívében égő tábor.
Verset rántott, mint kardot a szélben,
és március zúg ma is minden beszédben.
A szavai szinte csontig hatnak Pilinszky Jánosnak,
sóhajból ír verset, míg mások hallgatnak.
Egyetlen sor nála félvilágnyi súly,
és a csend mögött Isten keze nyúl.
Nagy Csaba verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
