Lakatos Gellért: Kései tánc
Tüzes alkony borul a titkos erdőre
Pajkos tündérek hívnak keringőre
Mindenfelé méz, s eper illat száll
Tisztás közepén tölgyfa asztal áll
Mámorít engem a vér vörös bor
A földön a szőnyeg, szikrázó por
Az idő folyama itt visszafelé folyik
Kecses nyakú lúd aranytojást tojik
Felettünk megannyi szentjánosbogár
Ropogós almával van teli egy kosár
Hajamat befonom feszes fonatokba
Nimfa érkezik egyszarvún lovagolva
Telihold fénye csillan a kupámon
Benne magam hercegként látom
Szőke szépség ragadja meg kezem
Egy árva mosollyal elveszi az eszem
Hajnalig táncolunk víg hegedűszóra
A mulatság alatt sor kerül egy csókra
Aztán ő sietősen távozni kényszerül
Hűséges őrzője, a holló, utána repül
Éles madárfüttyre nyitom ki szemem
Az éjszaka nyomait sehol sem lelem
A kéjes tivornyát elnyelte az enyészet
Mi van, ha csak álmodtam az egészet?
Lakatos Gellért verse legutóbb a Szöveten:
