Egyszer hol voltam, hol nem voltam,
amikor a Gyász óceánból kilépve,
váratlanul felnőttem, és gyerekem lett,
és előbb, persze, lakásom is, folyószámlám,
meg feleségem is, meg autóm is, de
egy semmire sem jó őszeleji napon
mindez fejre állt, mert valaki
azt állította rólam, nem akart rosszat!,
hogy én tulajdonképpen költő vagyok,
vagy volnék, holott én csak szép
hűtőmágnes-szövegeket akartam írni,
és nem mutogatni senkinek, hogy
hogyan sajog az, amikor valakinek
egyszer csak váratlanul lesz lakása,
felesége, autója és gyereke is,
aztán meg mégse.
Köves István verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?