Birkának születtünk
mennyei akolban,
de nem hat ránk soha,
jó pásztorunk szava.
Követjük nyájunkat
minden szenvedésben,
Isten ege alatt
henyélünk kevélyen.
Csak akkor bégetünk
néha kint a réten,
amikor egy farkas
invitál ebédre.
Birkaszemmel nézve
sem túl víg az élet,
de nem vetünk ellent,
legelünk serényen.
Mindig van ki birkább
mint a többi birka,
azt választjuk meg mi
büszke vezérkosnak.
Márkus László verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?