véremben fáradt indulat
bőrömön fények játszanak
nem mondják el a titkukat
hogy hol voltak a tánc alatt
hogy merre jártak amikor
tombolt zúgott a nagy vihar
belém az árnyuk ha tipor
én nem érem be annyival
nekem a válasz kell a csend
az álmos hallgatás helyett
és ha az bennem feldereng
hajtson akkor már más fejet
a hamis bálványok előtt
én többé ezt már nem teszem
csontot, izmot és agyvelőt
most most tisztára szent kezem
és nem élek már fű alatt
de járok fényes réteken
vénámban lassan tű halad
ennyit ért hát az értelem
Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?