Emlékszem, anyám korán idősödött
vékony alakja összetöpörödött.
Esténként sokszor az ajtó mögött állt,
készülőben volt, menekülésre várt.
Apám elől futott, mezítláb, hóban,
tudta, hogy nem számíthat jóra.
Sötét utcák zuga volt menedéke
s könnyeket szipogott nevetése.
Emlékszem, anyám korán idősödött
s hamar, ifjan meg is öregedett.
Most is látom szája szélén mosolyát,
lelkem mélyén örökre a nyomorát.

Nagy Gusztáv verse legutóbb a Szöveten:

Nagy Gusztáv: Ősz