TÁRCA

Juhász Zsuzsanna: Képesség

Nem tudom, de muszáj, muszáj házasságot törni. Még ha elevenen falnak is föl, akkor is. Elevenen, a több évtizede hűségesek, a gyóntató atyák, a társadalmi békéért remegő kormányok.
És a családsegítő központok megcsalt nőket vigasztaló pszichológusai. Mert azért én is az vagyok, tört szív-ragasztgató, ha kell.
De akkor is muszáj. Egyszer muszáj mással is kipróbálni a lehetetlent, meztelenedni egy másik testnek. És jó esetben élvezni is azt. Muszáj, mert ez is egy öröklött, ösztönös valami. Egyszer az életben megélni a képességet, hogy lehet, hogy ha muszáj, lehet újrakezdeni. Hisz’ végül is azok a férfiak és nők maradnak fenn, akik felejteni tudnak. És hinni, hogy ez, ez a második máshogy lesz. Más vége lesz.
Hisz’ az emberiség történelme tele természeti, háborús és közlekedési katasztrófákkal. Tűzzel, árvízzel, népirtással, repülő- és hajószerencsétlenséggel. És a gyászba fulladtak, a kiégett lelkűek, a feledésbe soha nem merülők ki is pusztultak. Vitték a halálba az örök és végtelen emlékezés génjeit. Az ösztönt, az elveszettekkel való pusztulás ösztönét. Aki tehát most él, nagy valószínűséggel rendelkezik túlélő, újrakezdő felmenővel. Máshogy nem lehet.
Csoda-e hát, ha az ember csak úgy, még nem élesben kipróbálja, képes lenne-e. Képes újrakezdeni, ha elvesztené mostani szeretteit. És hadd próbálja, törjön több évtizedes házasságot vagy pár hetes szerelmet.
Csak maradjon meg, éljen túl, mikor ténylegesen kell.
Különösen most, mikor az általános emberveszejtő tragédiák sorában megjelent az embercsere. Ahogy a gyárak, kereskedelmi láncok egész személyzete cserélődik ki egy költözéssel, bezárással, úgy gondolkodik el az ember is. Az egyes ember, hogy meddig maradhat egy kapcsolatban? Mikor értékelődik le annyira, hogy mennie kell. Mert vele se lakhelyet, se gyereket eltartani nem lehet.
És akkor jobb is előre gyakorolni, felkészülni a cserére. Mert akkor a hűség fabatkát se fog érni. El lehet vele menni a sóhivatalba.
S akkor ott lesz, kéznél lesz az újrakezdés reménye.
És képessége.

Juhász Zsuzsanna prózája legutóbb a Szöveten: