TÁRCA

Juhász Zsuzsanna: Ciprus

Kiss Tamás alkotása (Részlet)

Ez az ember, ez az öreg. Csípni, harapni és ordítani fog, míg él, míg élni hagyjátok, ha elveszik a bankbetétje.
Ez az öreg, ez a szerény, mindig kisléptékű, ez az egész életében ésszerűen takarékoskodó.
És nem fog megzakkanni, nem ám, mert öreg, de okos és kíváncsi. De ordítani fog, az biztos. És nincs orvos, és ne is legyen, aki nyugtatót adna neki.
Aki elkábítaná, aki azt mondaná neki, hogy semmi baj, nem történt semmi jóvátehetetlen. Mert történt. Mert történik, ha a betétje elvész, a néhány milliócska. Az öreg életének hozadéka. Hozomány, bele az öregkorba, hogy az öreg békében élhessen.
De csípni, harapni és ordítani fog. Mert ez a pénz sok száz, sok ezer döntése neki, sok-sok szerény és még szerényebb döntés az ésszerűség és a faszarágó sóherség között.
És sok-sok tudás és gyakorlat. Sok-sok tanulás, eltanulása annak, amit csak lehet, hogy ne kelljen pénzt adni érte. Sok-sok magacsinálás a szabadidőből a szakemberek hívogatása helyett.
Hát értelemszerűen fog ordítani ez az öreg, és csípni és harapni a nyugtató kezeket, karokat.
Mert a rend lesz oda, ha a betétje elvész. A tervezés az emberben, s a tervezhetőség odakint. S a hit, főleg a hit, hogy érdemes. Érdemes most lemondani erről vagy arról, hogy holnap, holnap gyümölcse lehessen a csemetefának, és ereje majdan a mostani babakezeknek.
A csemetefák és csecsemők rendje veszik el, ha ennek az öregnek elveszik a betétje.
És akkor hadd ordítson legalább. Kedvére, amíg csak bír.

Juhász Zsuzsanna prózája legutóbb a Szöveten: