VERS

Debreczeny György: bizony mondom hogy most

kollázs Szarka István verseiből

hatalmas kedvet kívánunk
hatalmas keblet
gömbölyűt
a négyszögletes térbe ahol
feledhetetlen a mi arcunk
Iluskák virágzanak évezredeken át

nincs remény kijózanodni e bálban
a császárok és a hétszilvafások
megették amit lehetett
fölragyog Aquincum
és Békásmegyer a csillag alatt
és itt e kézirat
mintha kiszemelt volna engem

történni kezd itt most
két lakat és jóllakat
a rozsdásodás kényszerében
az ősz önnön-magába gázol
bizony mondom hogy most lehetne
tüsszenteni egy hatalmasat

Debreczeny György verse legutóbb a Szöveten:

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .