Debreczeny György: bizony mondom hogy most
kollázs Szarka István verseiből
hatalmas kedvet kívánunk
hatalmas keblet
gömbölyűt
a négyszögletes térbe ahol
feledhetetlen a mi arcunk
Iluskák virágzanak évezredeken át
nincs remény kijózanodni e bálban
a császárok és a hétszilvafások
megették amit lehetett
fölragyog Aquincum
és Békásmegyer a csillag alatt
és itt e kézirat
mintha kiszemelt volna engem
történni kezd itt most
két lakat és jóllakat
a rozsdásodás kényszerében
az ősz önnön-magába gázol
bizony mondom hogy most lehetne
tüsszenteni egy hatalmasat
Debreczeny György verse legutóbb a Szöveten: