VERS

Farkas István: elvakít a fényszóró hosszú sávja/zaslepi me dugi snop fara

elvakít a fényszóró hosszú sávja

a hídkanyarról
majd újra beszippant a sötétség
fagyos bársonyával ölel át
míg a szántások csapásain menetelek
lucskos sáron és árkokon keresztül
gázolva át a síneken
a pirkadat felé
és ráeszmélek a különbségre
a szenvedély és a szerelemtől való megigézettség között
a szerelmesség és a korlátlan szeretet között

zaslepi me dugi snop fara

sa zavijutka mosta
pa me opet upije mrak
obgrli me svojim ledenim baršunom
dok hodim prtinom preko njiva
kroz žitko blato i rovove
gazim preko pruge
u susret svitanju
i proničem razliku izmedju
strasti i opčinjenosti zaljubljenošću
izmedju zaljubljivanja i
ljubavi beskrajne

slam1236
Novi Sad-Újvidék 220122