tarisznyáinkat vállunkra vetve
menetel az ezred
mind az ezer én
menetel
a kövesúton a hóbuckákon át
a város tornyai felé
a városban
ezerfelé porlunk szét
egy-egy karéjnyi mosolyt osztva szét
az emberek között
dolgunk végeztével
visszatérünk a lakókocsinkba
mosoly a mi ajkunkra nem maradt
kimerültség csordul le róla
holnap is útra kelünk
visszahozzuk a tavaszt

*

bacivši rančeve naše na ramena
maršira puk
svih hiljadu ja
maršira
tucanikom kroz smetove
ka tornjevima grada
u grad stigavši
raspršimo se na hiljadu delića
po jednu krišku osmeha delimo
ljudima
obavivši zadatak
vraćamo se u karavan naš
osmeha na usne naše nije ostalo
iscrpljenost kaplje sa njih
i sutra ćemo na put
proleće da vratimo

slam1236
újvidék-novi sad 220121-210222

Farkas István verse legutóbb a Szöveten: