hét égésnyom van a legszebb ingemen
amivel magamat égetem
mondta nekem a költőnő akivel
a kocsma utcai asztalánál ültünk
cigarettázunk ittuk a sört
és éppen nem égettem ki az ingemet
de tévedett
nem tudta hogy feltűrt ujja
újabb égésnyomokat rejteget
vagy éppen régebbieket
legalább kettőt-¬hármat
így hát még több az égésnyom rajta
nem szakadt le a pajta
és nem is égett le csak ki
amikor megtörtént a parázs és a muszlin
szerencsés találkozása
létrejöttek az égésnyomok
az én legszebb kiégetett ingemen
de rajta újabbak nincsenek
mert ott a kocsma utcai asztalánál
ahol a költőnővel üldögéltünk
cigarettáztunk és ittuk a sört
már nem égettem ki újra
vigyáztam nehogy megégessem magamat
Debreczeny György verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?