VERS

Bene Adrián: írótábor

stoppal vonattal vagy busszal
érkezel megjelensz betoppansz
kezedben egy üveg konyakkal
gólyatáborba lógtál már be itt
megkeresed a drótháló réseit
adél most nem biztos hogy örül
műmájerek között punknak érzed magad
illegálisan tartózkodsz ott
adél smúzol az idegenekkel
fociznak talán nem állsz be
a gyúrós meg a nagyfejű arcoskodnak
komolyan veszik az írófocit a kispályán
ügyesen helyezkednek látnak a pályán
duplán játsszák meg magukat
a lány aki befogad reggel visszajelez
nyögtél nyöszörögtél zaklatott az álmod
neked aztán lehet egy lelkivilágod
minden nő az ősz bájgúnárba szerelmes
most értem meg miért nem olvastam
húsz évig semmit tőle ezután
pedig a stílusa mondhatni esetem
a világ legnagyobb legkisebb filmrendezőnője
mezítláb ősbemutató beszélgetés a filmről
ennyi ami ért valamit a többi picsafüst
volt egy versíró szeminárium írd le ezt a fát
talán leírtam talán fölálltam és hagytam
talán két napot voltam ott talán
egy örökkévalóság volt rádöbbenni
hogy semmi közöm hozzájuk nem is lesz
otthagyom őket hadd bohóckodjanak
nem kezdek komolyan írni vagy ellenkezőleg
elkullogok miután kiutasítanak
az irodalmi életből kapott ízelítő
felizzítja bennem az alkotókedvet úgymond
hazafelé leírom a fát a focizó írók
kopasz fejét ősz sármját igyekezetét
adélt ahogyan illegeti magát a nagy írónak
hogy bevegyék a körbe a szerkesztő
ne dobja vissza a kéziratát ő beveszi
és bizonyára néhány azóta elfojtott emléket
ő is gyorsan megír ha már ezért ment oda
azóta kívülről figyelem a személyes
kapcsolatokra épített életművek
kritikai feltupírozását láttam a focipályán
a feromonhermeneuták testbeszédében
a felhőbaszás szakmai szimpózionjain
pöcsök és picsák gondoltam
szelíd viták megátalkodott egyetértés
ez nagyjából az elmúlt negyven év
irodalmi mélypontja volt éreztem már akkor
tanácstalanul fulladozott a posztmodern
a feszítős szemüveges azóta főszerkesztő
az ifjú titánok vénülő casanovák wannabe doyenek
ha belvárosba születek az isten se ment meg
hálózati személy lettem volna én is
egy szavamba kerül és kéziratot küld
vagy örökké ösztöndíjas író vagyok
adél komoly fejezet lesz
finoman a kultúrharcban is részt veszek
fiatalosan alig hihető mikor 60 vagyok
az egyik legnagyobb élő prózaírót meg kell védenem
a rasszizmus vádjával szemben
pályakezdő írók fordulnak hozzám tanácsért
persze csak teljeseníró jöhet szóba
aki nem tudja elképzelni hogy bármi
mással is foglalkozzon esetleg szövegíró
aztán méla undorral külföldre költözöm
mert az irodalom teljes embert kíván
ilyen nagy természete van szóval
nem lennék adél helyében

Bene Adrián verse legutóbb a Szöveten: