Halványkék órák a szemek, megtelnek veled,
Elvonuló felhők simogatnak,
Bőröd habjaira göndörítik hajad,
A szívem álmaid köré csavarodott.
Találkozunk holnap … vagy holnapután,
Én ott leszek talán már jövő tavasszal,
Együtt úszunk a smaragdzöld folyóban, a naiv bűnrészesség
álcája alatt leveszem szerénységem gallérjait, és szemtől szembe megyek a Nappal,
Elfelejtett titkok forrását keresem,
Csikóhal szájában meglelem, és a valóság ijeszt meg.
Meghalt életek köteléke, nincs már benned Isten aggodalma.
Oláh Károly verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?