VERS

Tóth Gabriella (Toga): Karcolat

Karcolni látszik bőrön, hasít, rezdül,
éppen csírázik, mikor a sejtés megül benne,
ahol fény vetül, árnyként tapad a falra
a magtalan jövő.
Eső készül, de a földbe döngölt szavaktól
a tavaszszínű vágyak
kies földbe hullnak.
Látni kezd a látó,
süketbe ajtót nyitnak a szavak,
és a sebhelyek, miket elfedett az álom,
béklyót horgolnak ránk.

Tóth Gabriella (Toga) verse legutóbb a Szöveten:

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .