VERS

Handó Péter: Covid

Pattan az érfal.
Távolra röpít.
Belső határon
duzzadó űrrel
próbálkozom még.

Vérem szorongat.
Felfogni késő.
Kívülem minden
múlhatatlan rész
a mulandóból.

Csöndből nyeldeklek.
Bevállalhatnám
lerótt hangjelét,
ahogyan zúdul:
felköhögésben.

Köpetem zöldjén
árva pirosság.
Akár ha nézne
gyulladt szemével.
Törölj le, kérlek!

Arcomon foltok.
Szapora szeplők.
Magamba szívom
egy szürkülő vég
fogantatását.

Handó Péter verse legutóbb a Szöveten:

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .