ha az érkezési oldalon lebzselsz
az indulási helyett
a létsíkok itt nem metszik egymást
párhuzamosan futnak
a végtelenben találkoznak ugyan
de nincs idő kivárni
a homokórában milliónyi szemcse pereg
de a szelence két vége zárva
megfordítani nem lehet
egy perc is végtelen
ha kínok között töltöd el
s a lét villanás a galaxis útvesztőiben
homlokod redőibe hiába vés titkokat a sors
nincsen hozzájuk megoldókulcs
vágybábokból kelt álompilléket kergetsz
lukas hálódon áthullik minden gondolat
vársz egyre csak vársz
az utolsó pillanatban rádöbbensz
minden klisé csupán
végleg itt rekedtél az érkezési oldalon
Márkus László verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?