Lencsés Károly: A túlzottan halk Istennek

Valami csüng, csend ring
Ölembe hulló hír
Egy harmatpötty tavaszkor.

A pötty zuhanása a hír? .
Süket füleimben épp csak
Moccan egy szőrpihe.

Távolinak hiszem, annyira
Érthetetlen. Ha szól is, az
Elporladt felém.

Húzd meg a hajam.
Szakítsd be koponyám.
Rúgj bele bekékült bokámba.

Egy fűszál hegyén csepp?
Szakadt pókfonál szál?
Méh lábán porszem?

Közelséged a távolság.
Talán azért nem hallak, mert
Amit te mondasz, azt mondom én.

Altat anyám. Értem simogat.
Tenyerébe márt. Érti a csillagokat.
Kemény padon Isten mellette tűr.

Lencsés Károly verse legutóbb a Szöveten: