feketén ragyogó hajnal
teletömve ezer bajjal
felugat hova még én sem
jutok el de beléd vésnem
ami itt lobogott mélyen
minek is hiszen új fényem
remegőn viszem én innen
ez az én örökös kincsem
s ez az én örökös terhem
a csatám nem is én nyertem
idehív valakit vérem
mosolyát sohasem félem
akinek neveit mondom
futok én napon és holdon
futok én dübögő zajjal
tefeléd ragyogó hajnal
Vélemény, hozzászólás?