Ítéletkeringő
a pulpitus vetette árnyék
kegyeletdallamára,
és mégis csend zajong.

Az esküdtek alvó tömegsírja
felkelti a vádat,
míg az égszínkék öltöny
felölti emberét.

Nem nézi senki,
mégis látszani kezd
csukott szemek ajtaján
kopogva túl magát,

őt csúfold jelentésnek,
míg tanúk hiányában
elejti könnyeit
a bíró.