Juhász Zsuzsanna: Prezentáció
Dehogy adta el az orvos a barátnőd gyerekét. A csökkentértékűség-érzés mondatja vele csak, hogy eladta.
El, a szülés után, rögtön. Mert ő, az anya munkásszállóról ment szülni. És onnan már volt olyan, aki lemondott a gyerekéről.
De a te barátnőd más, azt mondod. Ő meg a párja gyűjtöttek, hogy meg tudjanak fizetni egy albérletet. Hogy kikerüljenek onnan. Mire a gyerek jön. De lásd be, elszámolták magukat. És én úgy tudom, munkásszállóra nem lehet gyereket vinni.
Persze, persze, azért nem kell mindjárt eladni. De mondom, szerintem nem is adta el az orvos. Csak ennyi idő után ugyan hogyan fogja megmutatni a halva született babát. Akit már rég el kellett hamvasztani. Más emberi maradvánnyal, amputált végtagokkal, rákos belsőségekkel együtt. Úgy tudom, ez a kórházi protokoll.
És miért csak most akarja látni a barátnőd a gyereket? És miért nem akkor akarta, amikor még lehetett?
Lemondott róla, nem? Arról, hogy megnézze.
Mert máshogy nem lehetett.
Juhász Zsuzsanna kisprózája legutóbb a Szöveten: