matat a magány
néha már zaklat
emlékhuzattól
zörög az ablak
sejtek udvarán
süvít a semmi
szavakból rózsát
próbálok szedni
a könyvespolcról
kicsap pár inger
Petőfi s nője
hány csókot hint el
tehén ez vagy más
akármi lehet
betű-tőgyekből
fejem a verset
Magyari Barna verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?