Bajos begyújtani, amikor
belesüt a kéménybe a nap,
mindenki tudja, ha kevesen is értik,
tapasztalati tudás, hagyományos,
termodinamika-tankönyv nélküli,
akár az, hogy lejtőn a kígyó elöl
a nehezebb, emelkedő úton,
fölfelé kell menekülni, ugyan
leugrani könnyebb, a zerge tudja,
mint föl, mégis arra menekül,
de még a gyönge mag is,
bárhogy vetik, mindig csak úgy
ereszt gyökeret, hogy kikelve
fölfelé tör, s kihajt,
fölnövekedvén, fönn,
a magasban, szédület nélkül,
erőst vállalja, javítja sorsát,
magának s nemének –
fehér havasokban
s lenn, a kék mezőkön,
erről szól az ének.