KÖZLEMÉNYEK

Figura Terézia: Májusi csodák (Értékelés)

Május különös hónap a számomra. Nem csak a tavaszt, a zöldet, a természet újjászületését, kivirágzását jelenti nekem, de a szülinapom is májusban van, és valahogy minden csoda az életemben ebbe a hónapba sűrűsödik be. Nem csoda hát, hogy külön örömként éltem meg a felkérést, hogy a Szövet májusi irodalmi felhozatalának elbírálója, lelkes olvasója, szurkolója, de kritikusa is legyek. Pont májusban, ebben a csodás, munkában bővelkedő hónapban, amikor azt gondoltam, már levegőt venni is nehéz lesz, nem lesz rá idő. Újfent tévedtem, hiszen mindenre jutott idő is, kellő figyelem is.


Akik ismernek, jól tudják, nagy irodalomfaló vagyok, nem múlik el nap, hogy ne lenne valamilyen könyv a kezemben. Egyformán szeretem Nesbø-t és Mészölyt, vagy Shakespeare-t és Varró Danit. Hangulattól, a lelkiállapotomtól, a szabadidőmtől függ, éppen mi kerül a kezembe, de gyakran előfordul, hogy egyidőben több kötetet is forgatok, ízlelgetek, egy-egy oldalra visszatérek, újraolvasok, vagy pihentetek pár napot.
Így történt ez ebben a hónapban is, és habár szeretem a könyvet a kezemben fogni, szagolgatni (egyeseknek lehet ez elcsépelt, de én még mindig szeretem a könyv illatát), most inkább a gép előtt, vagy a mobilomon olvastam, mégpedig a Szövet felhozatalát. Lájkolgattam az írásokat, volt, amelyiket újraolvastam, mert annyira megragadott benne valami, vagy azért, mert nem értettem meg teljesen az írói szándékot, így újabb nekirugaszkodással mentem neki az olvasásnak.
Én nem vagyok irodalmár, de maga az irodalom szeretete az, ami kísér, amióta megtanultam olvasni. Számomra a szándék a fontos, egy üzenet a műben, a fordulatok, amik elűzik az unalmat, egy-egy észbontó hasonlat, metaforák, melyeket ízlelgetni kell az elolvasott versben, vagy maga a tartalom, ami ügyesen választott és kidolgozott. Olvastam verset, kisprózát, regényrészletet, képverset,és mind-mind másmilyen utazásra vitt. Ami egy bennük: a lelki szenvedés, a vágyakozás, ami az utóbbi időben akár be is árnyalja mindennapjainkat. Nekem fontos, hogy értelmezzem az irodalmi alkotást, hogy előadható legyen, hiszen színész vagyok; ez egy fontos szempont, bármilyen szöveggel találkozom. Hogyan tudnám előadni? Hogyan tudnám a sajátommá tenni? Hogyan tudnám úgy a nagyvilágba kimondani, hogy azt mindenki értse, és akarja hallani? Ilyen szempontok vezéreltek, amíg olvastam az írásokat, amíg újraolvastam egyiket-másikat, amíg szenvedtem a gondolattal, hogy ezek közül választani kell. Hiszen mindegyik annyira más: a kiindulópontjuk, az üzenetük, az ihletük, a mondanivalójuk. Hogyan is lehet választani? Szűkíteni kellett a beérkezett munkák rengetegében. Ki kellett választanom azokat, amelyek jelen pillanatban a legközelebb állnak hozzám; témájuk, stílusuk. Azután még egyszer szűkíteni a kört, és meghozni a nehéz döntést.
De előtte mindenkinek szívből gratulálok, és szeretnélek Benneteket/Önöket újra meg újra olvasni. Sose hagyjátok abba az írást!


Május hónap kitüntetettje Maros Márk. Fiatal, lendületes. Verseiben annyira kitárulkozó, a világ elé a szívét kirakó fiatal alkotó, aki nem fél kételkedni önmagában, a világban, tisztán és egyszerűen megszólalni, olyan őszinteséggel, hogy verseit hangosan olvasva, mintha a saját gondolataimat hallottam volna vissza 30 évvel ezelőttről. Olyan bátorság így kikiabálni a lelkünket ebben a korban mindenki előtt, és vállalni a fejben kattogó gondolatokat, ami elismerést érdemel. Gratulálok a remek versekhez, élvezet őket olvasni, mondani!

Maros Márk Szöveten közölt verciklusának egyik darabja:

Figura Terézia Szögi Klaudia lakatok című versét mondja a Szöveten: