Akármerre megyek, mindenütt
farkasként üldöz ugyanaz a téma.
Mintha beledobták volna agyamat
egy lassú tűz fölött izzó fazékba,
miközben kényszeresen egyik
versemet a másik után költöm,
és bár nem szeretném ezt hinni,
ez a földi élet most mégis olyan,
mint egy magánzárka vagy börtön,
ahol már azért bűnhődik az ember,
mert eléggé nem bűnhődött még meg,
és csak bénultan áll a nagyvilágban,
amíg szívét vadul tovább ostorozza
az álmokból kipusztult lényeg.