VERS

Száldobágyi Csaba: nem különben

nyolc perc késéssel indul
nyolc percet késik
nyolc perce reménykedem
félig
idegen szavak fekszenek
a földön tiltakozik a falat
fennakad és kattan a zár
kiold a lakat még az első ajtón
a vezető hátrál az eget nézi
ahogy egy vízér keresztül hasít
mikor csukódik rá a szemem
tajtékzó tudós leszek úgy kémlelem
az éjen átfúrt lyukba hulló csillagokat
társaság nélkül de legalább
a szúnyogok nem csípnek még
milyen hangszeren hegedülsz?
a meglepetés erőtlen játék csupán
maga? a reggel első fényei
ám ebből a pocsolyából egyáltalán
semmi nem tükröződik vissza
ami végtelenül elszomorít
rólatok