VERS

Szente B. Levente: Vízmerítő

(a Sárgaház folyosója c. lapszéljegyzetről)
“Jó volna jegyet szerezni és elutazni önmagunkhoz…” József Attila

éjjelente
nehéz időkben
bejött hozzám Isten
mellém ült és átkarolt

ha kíváncsi leszel
suttogta a fülembe –
milyen az amikor semmire sem gondolok
próbálj elviselni s megtudod

az első értők már rég nem élnek
várj míg letelepednek benned messzi utazók

amikor a szívekből kikopik az idő
ne félj – benépesül az új pillanatokkal
nagy kérdésekre válaszolsz majd
ha vizet merítesz a szomjazóknak
miközben te is szomjazol.