VERS

Köves István: Hieronymus B. Budapesten

Az árvák szabadok, szabadok az árvák,
csak a szabadok árvák, csak az árvák szabadok,
ugyan mindegy hát, hogy a futópadon lihegsz,
vagy a fák közt, egyenetlenre kopott földúton,
hisz most mélytengeri búvárok közt járod a táncot,
merev tekintetek a szkafanderben, önjáró ólomtalpak,
elefántormánycsövön nyomja tüdejükbe ütemre
a kiadagolt életet a szenvtelen lélegeztetőgép,
öblösödve bugyog a víz alatt a veretes üzenet:
Oda lett az emberek vetése, de semmi, oda se neki,
kinn, a sárga, nap verte, kényelmes parti homokban még
zizegve aknásodik sorban seregnyi lapuló kígyótojás,
genny és vér és ondó a mai kevert fajú fogás, a főmenü,
hol, lám csak, szabadok az árvák, az apátlan-anyátlanok,
s akikre rátámadni mindig akad majd ok, tudom, több mint elég.

Hieronymus Bosch: Gyönyörök kertje

Köves István verse legutóbb a Szöveten: