Ismerek valakit, aki nem ismer engem.
Csendben létezünk egymásért –
létezésünk egymás nélkül elképzelhetetlen.
Én nem keresek már, nem sejtek dolgokat.
Ő sosem fogadja el azt, ami van –
én nem remélek semmit, ő meg túl sokat.
Fogalma sincs, hogy bizakodásával mit ér el.
Talán csak hűséges akar lenni magához –
vagy megpillantani Istent a bevérzett szemével.
Holczer Dávid verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?