Vámos Hang György: Fotográfia

születtem kilencszázötvennégyben,

én vagyok legelöl, középen

s valószínűtlen fehéren.

– huszonhat év múlva verset írok,

                                  erről a pillanatról itt.

ami látszik csak látszat:

én fogom ölbe Anyámat.

még itt áll, s nedves tenyérrel

szakadást takar kötényén,

szemén viseletes álom.

Apámnak lecsordul szája szélén,

s bőrkabátján tántorog a május.

nővérem később lesz virágárus,

kishúgom még nem csókolták szájon.

pedig e tört pillanat-ágon

– gyöngéden hogy még ne fájjon –

fészke van már a halálnak:

– most repülj! –

mondják egy kigondolt,

sohasem látott madárnak!

(1980)  

Vámos Hang György verse korábban a Szöveten: