Pont jókor érkeztél. /
Örömként lüktetsz bennem, /
mint apró szentjánosbogár, /
s világítod szemem.
Pont jókor érkeztél.
Örömként lüktetsz bennem,
mint apró szentjánosbogár,
s világítod szemem.
Aranyvessző az,
mi lógó zsinórként
fonódna körénk.
Tenyered felém emeled.
Jéghideg ezüst az,
mit érintesz.
Pedig lehetnél nyakék.
Lehetnél gyűrűben gyémánt.
De kavics vagy te.
Kavicsként kacsázol
sok tükrök felszínén.
S kék búra alá
temetnéd vágyaid.
Kék búra alá
temetnél hát engem is.
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
Csapódnak ablakszárnyak, Uram ne hagyd elakadni a fényt, rám zápulni a sötétséget, ha már eloldoztál a magányosság oszlopától, hogy figyeljem ablakomból embernyi birodalmakban a mozgást, bábszínházban a bábokat, melyeket irányít kezed, hagyd meg ezt a…
A színes csempékben tükröződő, / vesztésre álló álmok, / és az álnok nagyravágyás terhe / miért roppantja a megszerzett időt?
képmutatóan vetítget képtelen képeket a sors / cselt cselre vetve csűri csavarja csínytevéseit