Ódor Bendegúz: Itt vagy

Pont jókor érkeztél.
Örömként lüktetsz bennem,
mint apró szentjánosbogár,
s világítod szemem.
Aranyvessző az,
mi lógó zsinórként
fonódna körénk.
Tenyered felém emeled.
Jéghideg ezüst az,
mit érintesz.
Pedig lehetnél nyakék.
Lehetnél gyűrűben gyémánt.
De kavics vagy te.
Kavicsként kacsázol
sok tükrök felszínén.
S kék búra alá
temetnéd vágyaid.
Kék búra alá
temetnél hát engem is.