Mohaként viselik,
miután elnyelik a kövek
az éjnek bársonyát,
szívem elfér, úgy
verdes tenyereden,
mint halálra ítélt madár
kíméletlenül szívódik fel
időnk végtelen tégelyébe
a mostani pillanat,
ha szabadon engedsz,
nagy béke jön utánam
a holnap fájdalma
tompul holnapután.
Csák Gyöngyi verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
